Nem alszik a gyerek… beköszöntő

-Nálatok is rosszul alszik a gyerek? Óránként kel éjszaka?
-Nem is bírom elaltatni… totál kivagyok.

Nem vagy egyedül, bármennyire is durva a helyzet. Mindenre van megoldás.
Üdv az Aludniakarok Szülői Klubban 🙂

A gyermekkori alvási zavarokkal a tudomány 1995 óta egyre aktívabban foglalkozik. Az, hogy korábban máson volt a hangsúly és ezért nem kapott figyelmet a gyermek és szülő minőségi alvása, avagy a digitalizáció, a felgyorsult életünket körülvevő elektroszmog és “felhőketrec”, plussz a információ áradat lenne a felelős a nyugtalanabbul alvó babák, egyre kimerültebb szülők megjelenéséért világszerte, nos azt egyelőre nem tudni. Valószínűleg mindegyik állhat annak a hátterében, hogy fókuszba került a gyermekek alvása.

Őszintén megvallva, csecsemő-és gyermekgyógyász szakorvosként keveset találkoztam a babaalvás-gyerekalvás-szülőalvás kérdéskörével, ám gyakorló anyukaként, baba-mama csoportokban rendre előkerül a kialvatlanság téma, az átmeneti alvászavaroktól kezdve a tartós, “mikorleszmárennekvége” állapotokig, amikoris a hyperérzékeny csecsemők többet sírnak és nem alszanak, mint a jókedvű és esznek-alszanak típusú babák. Alapvetően legtöbbször viselkedési dologról van szó, az alvászavarok hátterében ritkán bújik meg betegség, sokkal inkább alvási szokásokról, mintázatról van szó, ám az alváshiánynak viszont rengeteg olyan szövődémenye van, ami a hétköznapi orvoslásba gyűrűzik be.

Minden életszakaszban szembejöhet egy hasonló mondat:

“Minden éjjel felkel vagy 8-10x, totál kivagyunk”, “Azt érzem, összekeveredtek az éjjelek meg a nappalok, már néha én sem tudom hány óra van” vagy 1,5-4 éves életkorcsoportban tipikus jelenség: “Esténként az altatási rutin kész horror, tart 1-2 órán át, míg elaltatom” ,   “Nem akar a kiságyában aludni, amint beteszem, egyből sírni kezd”, ovisoknál: “Együtt alszunk vele, mert fél a szobájában elaludni, hogy éjjel egyedül marad, ha meg a kiságában altatom el, ájjelente legalább 4-5x jön át hozzánk, végül vagy velünk alszik, vagy valemelyiken vele alszunk a szobájában”, tiniknél: “Minden reggel majdnem elkésünk az iskolából, mert nem bír felkelni az ébresztőre, éjjel meg nem bír elaludni”. Az éjszakai felriadásról, bepisilésről és alvajárásról még nem is beszéltünk….

Gondolom, mondanom sem kell, hogy az én gyermekem nem a “buddha-baba” csoportba tartozott, hiszen itt vagyok :).  Amikor nagy segítségre lett volna szükségem altatás ügyben, megdöbbenve zárt kapukra találtam, ott, ahonnan vártam volna a megoldást.  Így kiműveltem szépen magam az alvástudomány terén, hogy végre jobban alhasson az egész család.

Megoldottuk. Sokat dolgoztunk rajta, voltak hullámhegyek és mélypontok, de folyamatosan hónapról hónapra könnyebb lett. Ugyan jöttek a kihívások az első egy évben sűrűbben, majd egyre ritkábban. Nekem pedig a kezdeti kialvatlan napok-hónapok időszaka kész önismereti kurzus volt, amellett, hogy szakmai ismeretanyaggal is gyarapodtott a tudásom. Igen, én az olvasós érteni akaró típus vagyok.  DE nehogy azt hidd, hogy tudtam olvasni tanulni az első hónapokban, dehogy is! Túlélésre mentem és kb. 3-4 hónapos volt a babám, amikor már tudtam annyit aludni, hogy belevessem magamat az alvás medicinába.

Tudom, hogy vannak ösztönösen cselekvő türelmesebb és lazább szülők is, akik nem olvasva, inkább tapasztalva mindenfélét tudnak rájönni mi a a jó a babának. Szerintem így vagy úgy, az alap mindig ugyanaz: figyeld a gyermekedet aktívan és változtass a megfigyeléseid alapján!

Fókuszálni és egyszerre ellazulni ráhangolódni és elfogadni a baba sírását és nemalvását és még sorolhatnám, ez mind jól hangzik, ha megy csináld, kitartással sikereket fogsz elérni biztos. Csakhogy én arra jöttem rá, nekem másik úton kell eljutnom a nyugodtan alvó babához az én utamon, ahol magabiztosabbá tett a magyarázat, a logika, hogy mit miért csinálok és az tuti jó lesz, ha kitartó vagyok.:)

Számos személyes történet és tapasztalat megismerésével energiát nyertem a tudatból, hogy akikkel egy csónakban evezünk, egy közösséget alkotunk és össze tudunk kacsintani (félkómában isJ) értjük egymást. Mondanom sem kell, a legjobb anyuka-barátnőim is ebből a “nemalvó” csoportból kerültek ki:) Szerencsém volt, mert mártírokkal, vagy olyanokkal nem kerültem kapcsolatba, akiknek “mindig rosszabb és nehezebb”, mint Neked (ismert játszótéri kaszt állítólag).

A rendszeresen megjelenő írásaim célja elsősorban az, hogy az altatási nehézségekkel küzdő szülőket tudásommal és tapasztalatommal támogassam. Gyermekorvos- és anya-énem keveredik írásaimban, az orvosi tudást és a sorstársi történetmesélést ötvözöm.  Szóval ez nem egy didaktikusan felépített könyv fejezetekkel meg ilyenekJ Szakmai alapokkal alátámasztott probléma megértést segítő anyagok (az alvás biológiája, az alvászavarok kialakulása, ezek megváltoztatása lépésről lépésre), gyakorlati tanácsok, néha személyes történetek lesznek és mindenki megtalálhatja köztük a számára érdekes témát, akinek 0-16 éves életkorú gyermeke van.

A blogon általános dolgokat olvashatsz, egyénre szabott terápiáról személyes kapcsolatfelvétel révén tájékozódhatsz.

Ha attól, hogy olvasod az írásaimat, már eggyel lelkesebb és motiváltabb leszel és reményteljesen, elszántan indulsz neki a jobb alvás irányában a változtatásoknak, nekem már megérte!

Jó olvasást Mindenkinek!